Világ életemben szenvedtem a súlyommal; nem mondom, hogy kövér voltam, de folyamatosan b*szogattak miatta: "ne egyél annyit, ne egyél süteményt, ne nassolj...", stb.
Pillanatok alatt képes voltam több kilót leadni: nem ettem 2-3 napig, és hupsz!, máris eltűnt 4-5 kiló.
Hihetetlen gyors anyagcserém volt mindig.
Aztán egy üzemorvosi vizsgálaton "elkaptak": úgy vert a szívem, hogy majdnem kiugrott a helyéről. A doktorok mindenfélét kipróbáltak rajtam mire kiderült: hyperthyreosisom van, Basedow-kórral, csodaszép daganattal a nyakamban....
Az akkori doktoromnak (Frankfurtban) nagyon sokat köszönhetek: bár heti szinten szúnyoghálóvá szurkálta a karjaimat a vérvételeknél, és éjszakánként is óracsörgésre ébredtem, hogy pontosan beszedjem a gyógyszereimet, olyan szépen beállított, hogy mind a várnyomásom, a pulzusom, és a hormonszintem (és minden, ami ezzel jár) szépen helyreállt.
Aztán hazaköltöztem Magyarországra, és ő egy "Arztbrief"-el, és sok jó tanáccsal ellátva engedett utamra.
Otthon aztán kerestem egy orvost, aki elhagyatta az összes gyógyszert velem, én meg szépen "átestem a ló túlsó oldalára": hízni kezdtem, a szívem egyre jobban lelassult, folyton álmos voltam, és mindenhez lusta, de a doktor szerint ez így normális.
Aztán, amikor a mérleg nyelve a 100 kilót kezdte alulról súrolni, és a második emeletre is úgy értem fel, hogy még a földszinti lakó is az én lihegésemet hallotta, akkor azt mondtam: ELÉG! Túl fiatal vagyok ahhoz, hogy zsákot húzzak magamra, folyton takargatnom kelljen a hasamon az úszógumit, és a boltban az eladók sajnálkozó pillantásától ("nálunk nincs már ekkora méretű ruha, talán egy duci-boltban próbálja meg!") hidegrázást kapok.
Létrehoztunk először a Fb-on egy csoportot, ahol igyekszünk segíteni a fogyni vágyóknak, de úgy éreztem, hogy ez kevés, nekem ennél több kell!
Egyik nap ráírtam Erára: annyi hülyeséget csináltunk már, és annyi mindent vittünk az évek alatt sikerre, miért ne menne ez is, közösen, egymást támogatva, és másoknak is erőt adva?
Nevetett, de már a nevetéséből tudtam, hogy igent fog mondani.
Szóval most itt tartunk, még nagyon a dolgok elején csetlünk-botlunk, de reméljük, hogy nem csak olvasni fogtok minket, hanem velünk tartotok mind a szurkolásban, mind a fogyiban!
:)
VálaszTörlés