Soha sem voltam vékony. Talán csak gyermekkoromban, amikor falun nevelkedtem.
Ott az iskola is 3-4 kilométeres gyaloggaloppra volt, suli után hegyen völgyön keresztül nyargalásztunk, zajosan csörgedező hegyi patakkal futottunk versenyt, és a nyári hőségben a vizében kerestünk felüdülést.
Ott az iskola is 3-4 kilométeres gyaloggaloppra volt, suli után hegyen völgyön keresztül nyargalásztunk, zajosan csörgedező hegyi patakkal futottunk versenyt, és a nyári hőségben a vizében kerestünk felüdülést.
Aztán panellakó városi lurkó lett belőlem.
Az iskola egy köpésre volt, a mi 4 lépcsőházas épületünk volt az első tömbház a lakótelepen, mindenfelé építkeztek, nyakig sárosak voltunk egy kis eső után..
Eltűntek a hegyek, igaz csörgedezett egy kis patak az épület háta mögött, az út másik oldalán, de rossz volt rá nézni. Rozsdabarna színű volt a vize, a vasgyár ide engedte bele a szennyvizet.
Eltűntek a hegyek, igaz csörgedezett egy kis patak az épület háta mögött, az út másik oldalán, de rossz volt rá nézni. Rozsdabarna színű volt a vize, a vasgyár ide engedte bele a szennyvizet.
Elkezdtem pofásodni, mint a kölykök gólya.
A bombázó pedig soha sem felejtette el az orrod alá dörgölni, hogy te nem ütöd meg a mércét. Hát azt nem.. Én levertem.. meg szőke sem voltam :)
A suliban eleinte minden rendben volt, amikor oda is becsöppent egy szépség..állítólag barátnők voltunk, de belém mártotta egypárszor a fullánkját. Az önbizalmam eddigi szilárd falán ekkor kezdtek az első hajszálrepedések megjelenni.
14-15 évesen összeszedtem egy jó pár kilót hirtelen, hiába, tenyeres talpas jól megtermett parasztemberek voltak a nagyszüleim. Mennyivel is egyszerűbb a genetikára fogni :)
Ekkortájt lett nagy divat a Trapper farmer, és a minden színben fellelhető kockás ing. Kis kockás, nagy kockás, sárga kockás, piros kockás, kék kockás, narancssárga kockás, zöld kockás.....
A szívem szakadt meg a farmernadrág és a kockás ing miatt. A gimiben egy két hét múlva mindenki ebben járt.
És hogy én mit viseltem?
Nadrágkosztümöket, az egyiknek mustár-sárga színe volt - ezt utáltam a legjobban- egybeszabott ruhákat, különféle szabású kosztümöket, volt Chanel kosztümöm is, szoknyák garmadáját, és varratott dzsörzé nadrágokat.
Nadrágot sem vehettem fel egész héten minden nap, mert hát hogy néz az ki, hogy csak egyfélében járok..
Anyukám azt, amit ő nem kaphatott meg fiatalkorában, mindent rám zúdított. A 10. emeleten lakott a varrónőnk, Ica néni szalagvezető volt a ruhagyárban. Gyönyörűségesen tudott szabni varrni.
Most felnőtt fejjel elismerem, hogy nagyon csinos ruháim voltak, de akkor, 15 évesen én nem akartam mást, csak a 70 kilómat jótékonyan elrejteni a gimi folyosóján futkározó farmerek tömege között.
Mikor sírtam a kockás blúz meg a farmer után, anyu vett egy piros- kék kockás szövetet, hozzá passzoló sötétkék anyaggal, amiből a fazont és a gomboló pántokat, valamint a ruha ujjára és alulra is a szegőpántokat csinálták, szóval istenien nézett ki, de én farmert akartam kockás blúzzal, nem szabott kockás ruhát!!
Marhára beleolvadtam ám a tömegbe!
Én voltam az egyedüli lány a gimiben, aki a köpenyét nyakig gombolta, nem tárva lógva hordta. Ha tehettem volna háromszor körbecsavartam volna magamon.
Egy fél évnyi sírás rívás után végre megkaptam a farmeromat a kockás inggel :) Istenem, hogy milyen boldog voltam. Másnap vettem volna fel megint, erre az anyukám:
- Elment neked az eszed te gyerek? Két nap egymás után ugyanazt a ruhát hordani? Tedd le azonnal, ott van a kikészített ruhád a szék karján....
Megsemmisültem..totálisan...miközben ímmel-ámmal cibáltam magamra a göncöket, mikor anyu nem nézett oda, becsempésztem a táskámba a farmert a blúzzal..
A szemétledobóban öltöztem át, a lépcsőház ajtón csak a fejem dugtam ki, óvatosan felfelé sandítottam, hogy néz-e anyu az ablakból, aztán mivel ziher az ziher, kipenderültem, és inkább a ház háta mögött szaladtam, vállalva a hosszabb utat a buszmegállóig.
Innentől kezdve nem zavart hogy reggelente kétszer kellett öltözködni.
Az önbizalmamra a végső csapást a matematika tanárnőm adta. Tudom, halottról jót vagy semmit. De inkább meg se született volna.
Utált..állandóan cseszegetett, velem példálózott, mindig a súlyomat kérdezgette matek órán, és abból gyártott feladatokat..
A négy év alatt megmérgezett, elbátortalanított, megutáltatta magamat magammal. Gratula az ilyen pedagógusnak.
Ez a komplexus aztán nagyon sokáig elkísért.
Megszülettek a lányaim, aztán az ovidon is rendesen odavágott a teltkarcsúságomnak..
És innentől kezdve fogyókúra, ilyen is, olyan is, aztán a jojó effektus.
2010
ez egy 2016 januárjában készült kép
Most jött el az a pillanat, amikor azt mondtam, hogy itt a vége. Váltani kell. Nem fogyókúrázni, ami ideig óráig tart, hanem életmódot váltani.
Előreesett csigolyák, becsípődött ideg a csigolyák között, kibírhatatlan fájdalom, üvöltés éjjel nappal..és már másodszor ért el.
De harmadszorra nem fog.
De harmadszorra nem fog.
2016 április eleje
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése