A kezdtetek

Alpjába véve rohadt lusta vagyok, és imádok főzni-sütni, és persze nassolni.

A legnagyobb baj, hogy össze-vissza, és mindent eszünk, figyelmen kívül hagyva, hogy hány óra van.

Tomi sokszor éjjel ér haza; ilyenkor képes vagyok egész nap nem enni (de persze főzök), és amint hazaért, rögtön nekiugrunk  a fazekaknak. Ez van, hogy éjjel 3-kor történik.

Meg is van az eredménye.... (lásd: a korábbi posztomat).

Egyedüli pozitívum talán az, hogy minden reggel együtt reggelizünk (ha otthon vagyok): ez kb úgy néz ki, hogy "Eiweisbort"-ot eszünk, kb 1 szeletet fejenként, hozzá felvágottakat, májast, sok-sok zöldséggel. Mindkettőnk kedvence a paradicsom, de igyekszem a szezonnak megfelelően és változatosan vásárolni. Mellé Tominak kakaó, nekem tea, vagy friss narancslé, víz, illetve én még zöldteákat iszom (azt az előre vehetőt), de ő csak vizet. 

Reggeli után ő rendszerint gyümölcsjoghurtot eszik, időnként müzlivel, én ezt általában délelőttre teszem át.

De akkor csapjunk is bele a lecsóba, azaz az életmódváltásba diétával, mozgással!

-1 -ik nap ( 2016. 04. 02. szombat)

Befaltuk (biztos, ami biztos alapon) az utolsó csokismuffint (előző nap sütöttem még barátainknak, de párat otthon is hagytunk. Tetején tejszínből és 90%-os csokiból krémet készítettem, isteni lett!)

0-ik nap (2016. 04. 03. vasárnap)

Akkor most elmegyünk kirándulni!

Felmentünk (kocsival) a Mecsekre, és ott
tettünk egy nagy kört: fölmásztunk a Kis Tubeshez, onnan a Nagy Tubeshez, majd a Rotary-kör érintésével visszamentünk a kiindulóponthoz.

Jól elfáradtunk, bevallom!

Hazafelé azért minden esetre még elmentünk a kedvenc cukrászdánkba, és benyomtunk egy nagy fagyit (én 4 gombóccal vettem búcsút a nasikáktól).

1. nap

Ismét Bécsben...

Még tavaly márciusban vettem egy professzionális spinning biciklit (egy van a pécsi lakásban is). Amikor Misike-barátom összeszerelte, csak annyit jegyzett meg: "kíváncsi vagyok mikor alakul át "ruhainassá"...."

Igaza lett..

Első nap minden estre "leporoltam", leszedtem róla a ruhákat, és előrébb húztam.

Kajának vittem egy halom megpucolt sárgarépát a munkahelyemre, amit valaki kidobott (addig takarították a hűtőszekrényeket, hogy ez is áldozatul esett), így kénytelen voltam egy szelet sachertortát enni...

.. és a végére két kép: így nézek ki most:

Ez még az a "kategória", amit ruhákkal jól tudok leplezni, de igyekszem széppé formálni a dolgokat.

Vagyis: itt tartunk most.